Horvátországi nyaralásunk során egy egész napos programnak szántuk Split és Trogir meglátogatását. Mivel Trogirba az esti órákat szerettük volna tölteni, így ráértünk Splitben kóborolni. Nehezen találtuk meg a városközpontot, és parkolni sem sikerült túl közel, de végül csak megoldottuk egy stadion parkolójában.
Az útikönyvünk olyan részletes volt, hogy nem volt türelmem elolvasni az egészet, így eleinte csak sodródtunk a tömeggel. Egy parkban kezdtük városnéző sétánkat, aminek a szélén már látszott Diocletianus palotájának a fala. Az itt lévő kaput éppen javították, így inkább más felé sétáltunk először.
Rettenetesen meleg volt. A szűk utcák hiába adtak árnyékot, a mindenhol jelen lévő fehér kövek csak úgy verték vissza a fényt, és semmit nem hűtöttek. A tengerpartra kiérve megkönnyebbülés volt végre zöldet látnunk. Itt volt egy kút is, ahol kicsit lehűthettük magunkat.
Egy pálmafa alatt ácsorogva próbáltuk eldönteni, merre induljunk először. Bármerre néztünk vonzott a látvány. Egyik irányba a kikötő, ahonnan a városra gyönyörű kilátás van, a másik irányba a pálmafák mögött Diocletianus palotája, ami Split fő látványossága.
Hosszas töprengés után a kikötő felé vettük az utunkat, mert pénzt is kellett váltani, és bíztunk benne, hogy a kevesebb turista miatt itt jobban váltják számunkra. Ez nem tudom, hogy jó döntés volt e, de a kikötőben sétálva még melegebb volt, mint a városban. Itt még árnyék sem volt, csak vakító napsütés. Kicsit nézelődtünk, majd vissza indultunk a városba.
